Hegyi Botos Attila: PELÁGIÁHOZ

Ύμνος στην Πελαγία. Tenger. Idők. Nyelvek.

Nyílt vízen feslik
a part. Duzzadt
gyümölcse pottyan:
bíbora tintafelhő,
Lakedaimón eperfája*.
Ma így hasadsz, reggelem,
tenger virág megaronja.
Táncolsz, remegő víztükör
karjaimban – szívem Pelágiája.

Nyakadba hajoltam, 
füledbe suttogtam, 
véremben érezve
szökkenő lázad,
valahány nyelvén
nyaldosott partszegélynek,
ó, én szerelmem, nyíló titka 
szónak, hullámzó idők
mézes suttogása!

*Szederfa (Morus nigra)

Illusztráció: Ύμνος στην θάλασσα. Tengerhimnusz Minósz Kék Madarával