Stanczik-Starecz Ervin: Névtelen

Pörkölt barna bőrén a csontok kiágaskodtak.
Szíjas, hosszú ember, az Alföld rideg tartása – apám barátja.
Ritka föld, ami ő félét teremt. Tiszta szem, benne nincs kérdés.
Halott lehetsz vagy árva, vérezhetsz csendben, szótlan, égre akadt
szemmel, mégis figyel rád.
Átjött délután, éjszaka vaskohók mellett állt vakon. Keresett.
Fióka, hoztam lecsót. Égetett, mint a tűz. Minden kenyér elfogyott.
Áldja az Isten utazásában.

Illusztráció: Fényes Adolf