Horváth Szabolcs: Nyikorgás, Ragyogás, Szilánkok

Nyikorgás

Lassan elfordul tőlem az egykedvű est.
Hátat fordít bennem a kényelem.
Tátott szájjal figyelem a lassú körpályát.
Vékony hang töri meg a sötét némaságot.
A halk sikoly sajgón hatol hallójáratomba,
aztán lomhán elnémul a nyikorgás.

Ragyogás

Kikötői dokk a szívem.
Előfordult már, hogy száraz
maradt, mint a sivatag, de
újra elöntötte a víz, amit
kiválóan vissza tudott szorítani.
Gyakran jár be és ki egy szép
vitorlás, melyet gazdája sokáig
nem tudott elnevezni, végül
azt a nevet festette rá, ragyogás.

Szilánkok

Csilingelő hangjuk töri meg a hajnal csendjét.
Szétterülve nyugszanak a jéghideg reggelben.
Földhöz vágta őket az üresség erős fogalma,
mert elfogyott testük körül a száraz bikavér.
Ki gazdája volt, már kéri a következő adagot,
És reméli, mámorában csendes lesz a fagyhalál.

Horváth Szabolcs a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: Szilánkok