Stanczik-Starecz Ervin: Antik versek új esztendőre

Antik versek új esztendőre

Se havas liget, komázás badacsonyival, se szerencse-lencse bejglivel.
Boldog idők úri vershuncutságai falra szegezve, mint fenevadak feje.

*

Szegény Ovidiusz Rómába varázsolta magát, de ténfergő idegen lett ő.
Vaskorba tévedt, hol Isten ismét névtelen málhavivő.

*

Daedalusz épített fiának szép szárnyat, annak szerfeletti nagy szabadulására.
Évfordulókor álmot látott, s csinált belőle, rabságukat értve, égre csapó lángot.

*

Írta ezt megújhodott esztendőre egy betűács, ki kapcsával fogta az időt.
Minerva kikacagta őt. Elfújt tudományt, versvetőt. Kímélte Bolondok Társulatát.

Icarus te deuma

Bokroktól tépve nézek a Napba, tollam hullong alant.
A fényben szétoszolva értem meg célomat,
hisz földön s égben egyszerre vagy.
Melletted lehetek.
Újonnan!

Illusztráció: Icarus (fh. Landon, Bukovac)