André András: Tán észre sem

Többszólamú nyávogást vezényel,
szatyrát letéve illatos zsömlét oszt az utca sündörgőinek.

Ki látja őt, hihetné; csontos árny fölött lebeg egy bádog éthordó –

szeret is lenni testtelen, hogy tekintetén ne lássa senki;
ő most éppen egy csoport puttonyos iskolás…
És bolondos kiskutya, ringatózó fa, árnyékos házfal, repülő vadgalamb,
száradó függöny az égen.

Ki látja őt, hihetné; sóhajnyi teste madárraj-ejtőernyő hámjába fogva,
épp szállni készül.

Fenyítésre emelt kéztől rég nem rezzen, elfordul, s dolgot talál.

Bőre alatt tüskés homokraj vándorol. Langyos esőkre vágyik, meztelen,
pezsdítené aszályos vállát, üdülne tőle sarló-ívű háta pergamenje,
boldogan bevizelne – mint lemondó életén konok derű, átütne
sápadt vérén a pír.

Ki látja őt, tán észre sem veszi.

André András a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: Tán észre sem