Botos Ferenc: Karácsonyi versek

Roráté

szemek néznek a csillagokra
a csillagok lenéznek oda
csillámlik a csönd az égben
valami vonzás bűvöletében
gyönyörködik az éjszaka

Ki tanít meg

Ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra
arra mit tud a tölgyfa, rózsa
arra a teljesség állapotra
hogy ne legyél férgesült gyümölcs
lehulló, töpörödött mása
látni, hallani, szagolni
teremtett világból növekedni
verejtékes, nász-szagú testtel
ég alatt kedveshez simulni…
Ki tanít meg a fölsejlő világra
ki tanít meg az elmúlásra

Illusztráció: A Tejút az égen (pixabay.com)