Virágh László: Értetek csak lángolni szabad

Gyönyörű gyöngyvirágok, fekete rózsák,
Lángoló tulipánok, nem is valóság,
Ifjú éjszakáim forró álmaiban,
Mint eltűnő tündérek suhantok tova,

Lobogó hajatok zuhatagja borít,
Betakar, mint áradó folyam, elragad.
Epedek-sepekedek, vágyam fojtogat,
Míg dobogó szívem már csaknem megszakad,

Itt vagytok, öröklétű lélekvirágok,
Titokzatos, álmaimba-rejtett lányok,
Ringattok, csókoltok, felzaklattok,
Vérrel, varázzsal, jéggel, parázzsal,

Elemésztetek, felélesztetek,
Tüdőmmel lélegzetek, szívemmel szerettek,
Széttörtök, összeraktok,
Velőmmel, agyammal mit akartok?

Ha kérek, nem adtok,
Ha kerüllek, lábam elé omoltok,
Öleltek, öltök, haltok, éltek,
S ha jön a hajnal, elenyésztek.

2019-09-26 éjjel

Illusztráció: Fekete rózsa (pixabay.com)