Doncsev Toso: Emigránssors

Hatvanhat évet éltél.

Felét otthon, felét idegenben.

És hányat boldogan itt, távol a hazától?

Kérdi a pap a tátongó sír előtt.

Vékony szálon csüng a reménység.

Szorgos pókként szőjük szakadatlan,

s por lepi be a titkolt álmokat is.

Miért adtad el puszpángos kertedet,

virágzó meggyesed, a csobolyós csorgó

kutat, a visszaút végső esélyét?

Térj haza végre az atyai házba!

Illusztráció: Dimcso Debeljanov szülőháza, most múzeum: Koprivstica (fotó: Nikolaj Conev)