Tari István: Eltujásodás (Két vers)

Távirányítós

újgazdagok
oly szánalmas
nagyzolásán
rágódnak a
büszkén balga
újszegények

szakszerűen
és bizony most
magyarázzák
el nékik hogy
miért jó az
ami éppen
ellenükre
történhet csak

Eltujásodás

Harsogó műnépzene rázza seggét
Erjedő balkáni miazma páráll
Megcirógatná a Reménytelenség
                     Léha virágszál

Lengedezhet műfüve − visszalöknék
Eltujásodottan a vágy kiáltvány
Selyme megdermedve − e mű-öröklét
                     Néha kihátrál

Nem lehet jól élni ma ott, hol orvul
Rosszul élnek mások! A fel-felizzó
Gyűlölettől körbe kövezve: dicsfény
                     Nélkül a zsákmány.

És a Vers szerelme ha megbolondul
Szájakon lángol, melyek egybenyílók
Furcsa nyelve híveit elveszítvén
                     Száll paripáján

Illusztráció: Tari István portréja