Hegyi Botos Attila: Olvasatlan nap

Szótlan haladni az úton,
követni felhők járását,
a tájaiba feledkező napsugarat.
Gyerekek fogócskáját a kútnál,
a zavarában kislányként
libbenő öregasszonyt,
a házat, hol ünnepen
mécset gyújtanak.
A határba ma is egyedül érkezni,
a megszokott mozdulatokkal
fenni, vágni,
hajnalt s alkonyt összefűzni:
múlni öröktől visszafogottan,
számolatlan, hallgatatlan,
észrevétlen,
ahogy a mennyei sarjúillat,
angyali tengeliceének,
ez az arannyá száradó tisztás,
földeken remegő levegő,
ez az érthetetlenül lebegő,
olvasatlan nap.

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2017)