Basa Viktor: mégsem ég el

tavasz volt és a hévízgyörki fák
erősen áradó illatfolyamban
álltak mint szelíd korallzátonyok
és integettek fehér ágaikkal

a járda hosszan halk hangon beszélt
úgy ahogy csak vasárnap délután tud
és naftalintól szagló agg időt
borús történetet mesélt a vén út

tavaszra nyár jött cirpegő meleg
meghízott fáink sugdolóztak zöldben
lassúdan mozgó lágy hullámaik
mosták a földet halvány fényű csönddel

szélfútta porban eltűnt szép vizek
gyermekkorunk derűje ősi sodrás
míves kertek felől az ámulat
rigók füttye sárga virágkibomlás

a fényes égbe szürke színt kevert
így jött a mély ősz füstben állt az utca
ontott a vénülő nyár bánatot
mint női kézben égő lomha szipka

jelentés nélkül tűntünk volna el
barátaink mégis körülkaroltak
testükre vették halvány létjelünk
kopjáink lettek
             betűk a halottnak

göcsörtös fákon megindult a fény
ezüst világ a zápor hóesésben

az otthon fájdalmas mégis ragyog
lángok lobognak rajta

                        mégsem ég el

Illusztráció: Hévízgyörki horgásztó (holhorgasszunk.hu)