Hűvös északfény dereng
csillagjárta tájon,
kéklő, jeges tömb mereng:
köddé? vízzé váljon?
Nap tüzében olvadó,
forró, rengő pára,
felhő lenni volna jó,
szélhajóval szállva.
Délre hulló záporát
áldva leng a pálma,
szomjoltó patakra lát –
ez a jégtömb álma.
Eljön majd az olvadás,
égarc csillog cseppen –
eloszlik a ködvarázs:
újra ember lettem.
