Marton Réka Zsófia: Egész-töredék, Elmúlt, mint (versek)

•

Egész-töredék

Nyílnak a nárciszok,
Az aranyeső –
Vagy amit annak hittünk,
Virágoznak a vérszilvafák
És én mégis bánataimat listázom.
Bánataimat, amelyek rejtve maradnak,
De mindent megmagyaráznak.
Minden, ami én vagyok,
Töredékekből áll össze
Mozaikos egésszé.
Lemosni a betont
vagy a gyalázatot,
Vagy lemosni a betont és a gyalázatot,
Igazából úgyis egyre megy,
Ahogy az is,
Hogy a kertek alján virító nagy sárga izé
Zanót-e vagy téli jázmin vagy aranyeső,
Hisz úgyis bekebelezi
A minden bánatot,
Minden töredéket
Egésszé tevő elvirágzás.

Elmúlt, mint

Elmúlt, mint a szocializmus,
Elmúlt, mint azok a nyarak a forró betonfalvakban,
Elmúlt, mint Surda dala a televíziózás hőskorában.
Elmúlt, mint az a kényszer-jólfésültség az utcákon,
A ruhákon,
A hajakon;
Elmúlt, megfáradt, mint az egykori
fürge mókus azon a fán.
Elmúlt, talán egyik se az volt, aminek látszott:
A szocializmus, ami talán csak kívülről volt vörös,
A jólfésültség, ami valójában
Transzgenerációs szorongásokat takart,
És a mókus is csak azért volt fürge,
mert 160% kellett teljesíteni a szökkenési versenyt.
Én meg pörgetem mindezt
meghosszabbított emlékezetem végtelenre állított lejátszóján.

Illusztráció: „bánataimat listázom”