Benkő Ildikó: Mester (versek)

•

Hetedik nap

A tűnődés könnyűsége.
Csönd.
Hazabandukolnak.
Elülnek,
gyümölccsé,
áttetsző kővé szabadulnak.
Isszák, táncolják, éneklik a fényt.
Ujjong minden (ránc, tövis)
tiszta homlokukon.

tanári magyarázat

ne tétess ne tégy
gombnyomással géppé
kényeztetéssel cicussá
moslékkal disznóvá
csapdával rókává
pórázzal kutyává
seprűvel egérré
s ne a pórázt nézd
ha kutya vagy
a rablót ugasd
Sándorunk mondá
a dal madárrá avat

Engem

te írtál, én rajzoltalak,
igazat táncoló alak,
fölszívódom lapjaidon,
hogy beszélni tanítsalak.
Néma vagyok, vigasztalóm,
szavad ajkamon cimbalom.

Mester

Áldott csöndbe mártottál.
Simítok a vászonra
ezer tiszta és tört fehéret,
gyolcsfehéret, sófehéret,
holdezüstöt, bárányfehéret.
Csak Te vagy rajta
vérző, ujjongó, édes piros.

Illusztráció: Mester (~„selyemörvénnyel, gravírozott szirom-ékkővel”)