Siska Péter: „Az álom tárgyai” (versek)

•

Sűrűsödés

Őt várod
a szüntelen harangszóban,
a véget nem érő nyárfa–
havazásban:
egyre szilárdabbá válnak
az álom tárgyai.

Valahol egy vérrög
már útra kelt kioltani minden
fényt, az összes
csillagot –
a napba nézel.
Emelkedik. Ragyog.

Hajnal, hasadás

Az ő álma
a mi ébrenlétünk, súgja
a nővér, aki könnyű, biztos kézzel
köti be az infúziót.
Mosolyog.
Már világosodik. Az értelem
sorban kivégzi
túszait.

Felosztás

1.

Ez vagy csak. Folyamat.
A tükörben valaki más
arcát nézed:
félsz, rádtöri az ajtót a Menny,
kirángatnak az angyalok,
belezuhansz
az égbe –

2.

Szent vagy, a Pokol
összes nyelvét
beszéled:
te mondd, hogy
semmi sem vette kezdetét,
hogy semmi sem
ért véget –

Özönvíz

A tenger,
amit sohasem láthattál,
átzúdul rajtad az utolsó cseppig:
visszatérsz. Mindenhová
csak visszatérsz.

Illusztráció: Nyárfahavazás