Basa Viktor: et incarnatus est (két vers)

*

Ében dzsungelek

(55 Cancri e)

1
szögletes gyémánt
sűrűsödik a sötétben

kavargó grafitpor
———-és a csillagok

mint kút mélyéről
hallott torz beszéd

erőtlen, szürke,
bénult szárny az ég

s a hegyekben csorgó
vízér rendszerek

mint a szív, ha ritkás bozótban
———-lassút dobban

vagy mint a porladó kövek

———-létükkel küzdenek

2
most felejtlek
———-végleg el
távoli menedékem

de pusztámban mégis
———-burjánzik
ében dzsungeled

et incarnatus est

tél végén a kertész
———-markába veszi a földet
orrába szívja a humusz
———-hideg, olajos illatát
és fárad, amíg csak él

így hajlik földig a nő is

megszüli majd és
———-mellére veszi a csecsemőt
magát adja a teremtőnek
———-testével hódol az alkotó előtt

közel engedi magához
———-az anyagot a mester

horzsolja a bőrét
———-nyomot hagy a mű
de nem törődik
———-azzal se ha fáj

csak vési a követ
———-a szobrász

így engedtél te is
———-mindenkit közel magadhoz

Illusztráció: Olvadás (fh. pigmentréteg-részlet: L. Ridley)