Csiby Édua Boglárka: Három apa-vers

*

késő már

hallgat a szám, de
fáj a fejem, csillapítja
a létszükséglet, hogy
megígérjem magamnak
a hálaadást kicsiny életemért,
anyám mellett lehettem
apám is, apám helyett
a gondoskodás, segíts
uram, hogy ne engedjek
a zsarolásnak, még ha
szeretetet is követel.

várhattál volna

késő már, apám, kijártad
az összes iskolád, csak
fordítva ültél a padban,
és anyádként szeretted
a tanárt, hát mégsem
lett belőled egy
apa-modell, egy apa
kétségek nélkül, aki nem
mondja gyerekének, hogy
„nehéz, nehéz, nehéz” szavak
helyett. hosszú az utad,
amit bejártál, de mégis
elmaradtál, ez voltál
és lettél bizony, apám.

lassan járj

szenvedélyes csaló vagy,
csengetek vad fényekkel,
de porlad a figyelmed,
amit magadra vetítesz.
magálltál magadnál,
rendszertelenül közlekedsz,
beszédes rendbontás.

a nappal is vitatkozol,
apám, ideje a felhők
mögé állni, úgy zivatarban
sem áznál meg.
csak a lábad lógna ki,
de álnévvel védekezel ellenem
a szavak helyett,
megfogadtad pedig, de
te kihagytad ezt a felhőt.
átléptél rajtam is.

Illusztráció: ‘Apa-versek’