Török Ági: Véralkonyat (versek)

Guruló

Füstharapott tél tötög
holtfákra kiakasztva
– aranyalma, rügyálom…–
páncélos köd nehezül

Élet évgyűrűkbe ül
a körkörös nemlétbe
Szárnya… tolla ha volna
egeket ostromolna,

tükröket emelne föl
zuhogna mint illanat
de sündisznóba görbül
és elgurul a lélek

Véralkonyat

Már én se leszek nemsokára
Felkúszik a levegő ára
pöffeszkedik a tőzsde
– tehén dagadó tőgye

Zuhanó értékpapírok…
– Gondolatban mindig írok –
Életsátra rámomlott
feszítőkötél szétfoszlott

Nincs virradat véres kín között
üszökvihar nyüszít fák fölött
foszlik bociarcú nap
vajúdik véralkonyat

Punktum

pipacs pirosa porlad

pára ájul pléhtepsibe
pincelépcsőre palást borul
kettényílnak párhuzamok
kiporciózott patás percek
parázs éget, pocsolya hűt
csontom porcain párolog jövő
már sosem lesz pirkadat

pipacs pirosa porlad

Illusztráció: W. Turner