*
Endorfin szárnyaim
szültek a létből,
boldog vagyok, mert
csendjeim vannak.
Általuk hangos csak
végre a lelkem,
régről merít, hol
kinyílt egy ablak.
Féktelen, lüktető
erő a társam,
súg, mit írjak az
üres papírra.
Ismerős ritmusok
zúgnak fejemben,
az égbe szárnyal
velük a líra.
Váczi B. Nikoletta a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
