Szekeres Mária: Nocturne, Valahol, tétován (versek)

Nocturne

Tested: a most alváshoz készülő falvak, városok
otthonai… az örökmécs  virrasztó templomai…
a Csend, az Idő lassan hull kőkeresztek  fájdalmas
gesztusaira, és az Üzenettel tele az éjszaka!… mormol
valami alapzaj is, mint valami sötét, mint alagút zavaros hangjai,
míg biztosan érkező virradatot  éreznek öntudatlan, fészkükben,
a  tornyok kofái: a magas falak nappal riadtan kerengő madarai…

Valahol, tétován…

egy kéz, kezek, valahol, tétován,
míg a hírekben szól valami sután,
és okos fejünkkel biccentünk, igen,
igaz talán, de hinni már alig merünk,
de mindegy is ez az egész talán…
az Égen, földön zúg a Harc, bennünk
valami megfoghatatlan, kapaszkodás,
és a kéz, kezünk, valahol, tétován…

Illusztráció: fh. Albrecht Dürer