Radnai István: Kor a korban (két vers)

kor a korban

a világok átjárhatósága titkok
a szellem magánya érés
amikor görgetnek a napok
nem öntenek el a szenvedélyek

a test már lassan tehetetlen
a szellem ki-be járkál
még nem hanyatlanak az évek
átjár a világok közt bölcsen

két lábbal a földön
mégis a csillagok közt
amikor túl szöksz az univerzumon
s meglátod ami lehatárolt

akkor megnyílnak a világosságra
széles elképzelt ajtószárnyak

késő

szerelmes erdő kihajt a sok levél
amikor tavaszi örömtől a rügy kicsattan
nézz a földre nézz a fák alá
látsz még hosszéletű ibolyát

aztán rád zárul koronája
betakar a tölgy
a bükk vigyázzban áll már
századok vére levelén

most szabad vagy
ne gondolj történelemre
hagyd el a felhőt a jövőt
szélesedik előtted az ösvény

mi történt máris lehullt a lombozat
a völgyben sűrű levél sárgul
ott ősz van itt a tél közeledik

felejtsd el hogy a tavasz csak
álom nyáron még tart a szerelem
a zsebkendőt nem találom
öregszik testem didereg

Illusztráció: W. G. Gaul-festményrészlet