A. Gergely András: Félálommásolat

felkiáltójeles mondat volt
egyetlen szó, egyetlen hang, és a sértettség vádja…
zuhogott rá
tűhegyes nyilak özöne
mintegy
meglepetésként is kínos
hárításnak is kevés
zárt páncélburokként is kiszolgáltatott
mégis sebezhető
elutasításban is szikár
háborgásban is gyönge
jel
csak így:
!!!!
θ

Barátom volt. A legjobb egyetlen. A kamaszkortól korafelnőttségig, s aztán az örökkévalóságig. Úgy ment el, hogy itt maradt, mert hiánya sem magyarázható, emléke is gyönge annak, miért kellett így legyen. Tudtuk, kellett. A napi fél liter pálinka kiszolgáltat. A belső hő a külső védtelenséget okozta, a futó téli szelek a tüdőgyulladást, ez a kórházat, az meg a piamegvonást. Ennyi. Ennyire sivár, ennyire egyszerű. A pálinka halottja, dicstelen sors, töredékes emlékmorzsák. És sok felkiáltójel. Sírjára (kérte vagy így képzelték) a háborúzás elleni tiltakozás zárt kerek O-ját, s benne a kétlábbal támaszkodó, felordítással megnyújtott alakzat védtelenségét kapta.
Negyven éve volt ez éppen. Pedig mennyi jó pálinka fogyhatott volna el azóta.
A peace and love harcos békéjéből meg úgysem maradt szinte semmi.
Talán csak a vádló indulat kiszolgáltatottsága, a magánbéke esélytelensége:

A. Gergely András a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: RIP