Kőszegi Barta Kálmán: Fájdalom

a hajléktalan
kivert kutyaként ázik
gubbaszt hidegben

*

nyári melegben
saját árnyékát lesi
szeme tűzben ég

*

ha kérőn rád néz
szemében látod isten
esengő szemét

*

szívem meghasad
lőtt madár a porba hull
élete nincsen

*

fekete varjú
lelkem búskomor
lázas arcom simogasd

*

halovány a hold
arcát felhőkbe rejti
lelkem nyugtalan

*

szívem hevesen
zakatol szorong és fáj
bújj közel hozzám

*

göröngyös az út
mit hátra hagytam régen
szerelmed éltet

*

ez a világ zord
űr-hideg havas káosz
arca meggyötört

*

éget a remény
hogy minden szembejövő
nevessen felém

*

földieperként
égesse szám az ajkad
ha leszáll az est

*

ölelj míg lehet
szeretve szeretni jó
könnyebb a halál

*

mindenütt csend van
sír a szél – égi madár
majd elül a fán

*

arcom ráncai
löttyedt izom a testen
Krisztus kereszten

*

bűn a szerelem?
bűnünk az eső lemossa
mennydörgés villám

*

csapjon le reánk
lobogjon a tűz a láng
késő szerelem

*

tűz ölelkezz a
Nap sugarával fénylőn
mi lelkünkben ég

*

szélben a zászló
múltunk tovatűnt évek
adós maradtam

Illusztráció: 乞食 (fh. Goya, Metropolitan)