Kutrovátz Renátó: Happy End

Tegnap láttam egy idős párt
a villamoson,
ahogy egymásba kapaszkodtak,
mint egy tökéletes
puzzle darabjai.
Én is idáig akartam
eljutni veled.
S az úton
gyűjtögethettünk volna:
nyarakat,
teleket,
sebeket,
emlékeket,
s végül
tálcán nyújthattuk
volna át egymásnak
az örökkévalóságig tartó csendet.

De

Ebből nem lett semmi,
mert az arcomba hánytad
az együtt töltött időnk sokaságát.
S mikor a küszöbön álltál,
az arcomat megvilágította
a csillagok szürke fénye.
Akkor mondtad magabiztosan,
emlékszem,
hogy a szíved űrnyi sötétjében
számomra egy ujjnyi hely sincsen.

Kutrovátz Renátó a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója

Illusztráció: Jacob Jordaens (1593–1678) rajza – forrás: Metropolitan (www.metmuseum.org/art/collection/search/459293)