Papp Ákos: Messze még a part (két vers)

DÖRÖMBÖLŐK

Sorban állnak a napok
és dörömbölnek ajtóm előtt.

Jönnek, jönnek az ordas-
vágyú trónkövetelők.

Bérlakás-ablakszemeiket
mélyen belém meresztik,

omladozó-penészvakolat
pikkely bőrüket levedlik,

liftakna-savanyúszaggal
szivárognak át a falakon,

lefolyóból visszaböfögő bűz
jelzi: itt vannak valahol,

félretett mosatlan szennyes
ízével csavarják orromat,

mint burjánzó sejtcsomó
szorítják torkomat,

sorban állnak a napok
és dörömbölnek mindenütt,

a szótlan sárgasággal bámuló
hold csontos fénye süt

és fekete hadseregként
kábít a múlt, mint a bor.

Elő hát a papírt, a tollat!
Mielőtt minden elsodor.

Messze még a part

Eljöttem érted! — mondta a tenger.
Jöjj és kapaszkodj hátamba!
Eljöttem hozzád szegény ember,
fonj erős gyeplőt hullámomra.

Éjszaka van és hidegek a habok.
Halak és hálók között
vadul vágtatok.
Ki tudja ez a rohanásmenet
merre-hová tart?

Átölel a tenger
és messze még a part.

 Papp Ákos a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

 Fotók: a szerző 

Illusztráció: messze még