Pálinkás Mihály: Két vers

Gyümölcsoltó Boldogasszony

François Villon modorában

Megkondul az ég,
itt a kikelet,
metszett ágak végén
éltető nedv sajog,
a föld omlós, langyos ölében
fény felé hasadnak a magok,
szoknya libben,
hamisan int csitri lófarok,
és hiába öleltem ezerszer, tízezerszer,
izmaimban lüktetnek ősi tam-tamok.
Röstellem, Villon komám,
de neked megvallhatom,
hogy újrakezdeném a táncot,
ha jönne alkalom,
Gyümölcsoltó Boldogasszony zsongó ünnepén,
zeng a barackvirágos angyalkórus,
s tiltott gyümölcsre vágyom én.

Áprilisi bohókás

Szilvaszirmoktól pöttyös a táj,
almavirág ölét poszméh bogozza,
csélcsap szél a fülembe kiabál,
derékig föllibben lányon a szoknya.

Kékségbe vágyik a fekete rigó,
tetőgerincről pörölne velem,
csippen a cinke, ági manó,
körbetáncol a tarka szerelem.

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2014)