1947-ben születtem Budapesten, ahol szobakonyában éltünk szüleimmel 19 évig. Elvégeztem a képzőművészeti gimnáziumot, majd az egri tanárképző főiskolát. 7 évig Tápiószőlősön tanítottam rajzot és földrajzot. Majd az egri főiskola meghívott rajzot, festést és rajzmódszert tanítani. 1981 nyarán emigráltam Barbara lányommal – 2 éves volt -, és feleségemmel Svájcba. Itt reklámgrafikusként dolgoztam, majd mint építészeti rajzoló. Nyugdíjas vagyok, egyedül élek, mert elváltam. Négy unokám van : Lorian-Ödön, Isaure-Ildikó, Aurél-Levente és itt született lányomtól Ondine, aki egészen kicsi. Meg kell említenem, hogy Barbara lányom 37 évesen a bázeli egyetemen tanít ó-franciát, franciát és németet. Svájci állami ösztöndíjjal a Sorbonne-on doktorált, s hála istennek tökéletesen, akcentus nélkül megőrízte magyar tudását (Kristóf Ágota olvasta a fordításait, és azt mondta, zseniális). Öregkoromra ez a büszkeség maradt. No meg a tenger mágiája, ami nagyon befolyásolja művészetemet. Rendszeresen festek is, több kiállításom volt Svájcban. Nagyjából ezt tudom mondani összefoglalóként.
