Mikus Anikó: Mihaszna mese
10. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Mikor volt, akkor nem volt, mikor nem volt, akkor volt, de az is lehet, hogy sosem volt, biza mégis volt egyszer egy falu, ahol kurtafarkú legények laktak.…
Szederkényi Éva: Tréfa (Két vers)
10. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tréfa Anyám halála után Apám elvolt. Különösebb meggyőződés nélkül élt tovább. Adott és vett, éles kézzel aratott, s az évek folyondárjait átlépte könnyedén. (Nem is volt az…
Botos Ferenc: Végkifejlet (Hat haiku)
9. május 2016 | Napút Online
Összhangzattan ó, fűszálzene egyszólamú a széllel a többi már csend Levante tengerpart, este a szerelem illata itt sós-narancsos Stephansdom fenn tornyok között bolyong a hold:…
Hegedűs Gyöngyi: az előhívó
8. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
A gondok akkor jelentkeznek, amikor megpróbáljuk rekonstruálni a helyet, ahonnan a felvétel készülhetett. Egyik feltételezés sem felel meg semmilyen, a valós életből vett helyszínnek. A való világban…
Merza József: Apák és fiúk
7. május 2016 | Napút Online
„És mondja, asszonyom, errefelé is voltak zavargások?” – kérdeztem a barátságos szállodásnőt, miután – egy fél baguette kíséretében – asztalomhoz hozta a reggelit. ’68 novemberében egy hónapig…
Ágoston Tamás: Fekete tulipán
6. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Mozdulatlan utazásom akkor kezdődött, amikor először éreztem magam súlytalannak a tengerparton. Hamarosan egy márványkamrában álltam urnák és koszorúk között, szemben a rozoga ajtóval, amely a sötétségbe nyílt.…
Füleki Gábor: Missa solemnis
5. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
A végtelen kezdet Mindent megismert? Mindent megértett? Víg egyedüllétben tág térben bandukolt. Válláról ezernyi kacat, úgy hitte: végleg leszakadt. Elfoszlott, mi sallang, puszta tudás kérge, s mely…
Babics Imre: Műremek (Három vers)
4. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Tojáshéj Az angyal hírt visz szét: „Öt tojás, türkizkék! Borostyán rejti el.” Van, kinek égi jel. Fajtája kihaló, várja tündérhajó, s magasabb lét ölén nincs főemlős fölény.…
Szondi György: Sémává szabni a csörgedezést? (Levélfa, 8.)
2. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Nem lehet sémává szabni a csörgedezést, Bandi. Zavaros a fönti mondat? Zavaros ember szavai? Csitítom így magam zavaromban. Zavarosból halászom ki a mit is? Kutyagolnak velem a…
A mai költészet olvashatóságának határai (4. rész)
1. május 2016 | Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve az árnyalatok megfogalmazását, ösztökélve a megértés és elfogadás,…