*
Összetett tenyérrel
Rákuckol az égre a nap nyelve,
megszakadt zsinórok rogynak,
alulról cintányér a horizont,
feleselő hang bubora a kétszil-
-templom közén, akáciás nyár
a lámpák alatt, gólyaszárnyak
verete, úgy mint a lázadó leánykor,
a medencecsúszó szerelem,
a piros gömb a torkomban,
a pihés sír, ellobbanó ágak,
valahol a búzatábla alkonyatán,
egy másik világban, ahol felnőttem.
*
A kereszten
Lehullok az égről, ahogy a virágba
borult esőcseppek melegítik a talajba
száradt pihéket, ahogy csonthéjú mész
gömbölyén át reped porrá a születés,
ahogy görbe, homorú szent dobját
töri ketté az ár, úgy ölelem a gyilkos
tőr hegyével felszántott sebet, s válok
vízzé az életért
*.
A rácson túl
Puszta-rózsa villog / agyafúrt pillék
serege néz / tőrlila falak üres szeggel /
hártyába húzott fényzöld sír / foltok
a lebegő rozsda alatt / aranyhalánték
rajzolt sora / tigrispillangó bábvöröse /
hajszálon át kisírt könny / pofon
az ékkő-szentek hátán / repülő láng
a korbács zaján / a por lázas, vak
bársonya / belőlem futó átlátszó vér /
csak üveg, üveg, üveg.
